Cziráki Andrea szerint bármilyen alkalomra érdemes megsütni a tortát, még a kevésbé édesszájúak körében is nagy sikert arat majd

Szécsisziget - A szécsiszigeti Szapáry-család recepteskönyvéből maradt fenn a méltán híres Szapáry-torta receptje az 1700-as évekből, ám ma is ugyanúgy hódít ez az édesség, mint egykoron.

A leírást nemrég fedezték fel a település lakói, egymás között terjesztették és sütötték meg sorra az ügyes háziasszonyok. Az eredeti receptúrán kicsit változtatott ugyan a szécsiszigeti Cziráki Andrea, de a hagyományos íz és forma megmaradt, csupán hajszálnyit korszerűsítette a mai ízlésnek megfelelően. Ezt az átdolgozott Szapáry-tortát ajánlja olvasóink figyelmébe.

- A baracklekvár és a kávékrém elegye az, amitől igazán ízletes lesz ez a torta - árulta el alkalmi szakácsunk, nem is tudtunk vitába szállni vele, hiszen falujárásunk alkalmával mi is megkóstolhattuk az ízében és külsejében más édességhez nem hasonlítható különleges desszertet.

A torta alapjának számító piskótához való alapanyagokat - előbb a tojást a cukorral, aztán a lisztet és sütőport is - egy tálba öntötte, majd robotgéppel alaposan megdolgozta és egy gyengén kiolajozott és sütőpapírral bélelt 28 cm-es kapcsos tortaformába rakta. Ezt hatszor ismételte meg, mint mondta, ne gondoljuk, hogy nagyon nagy munka vár ránk, hiszen a hat lap háromnegyed óra alatt el is készül, s valóban: pár perc alatt meg is sültek az aranybarna lapok. Amikor a sütőből kivette őket, kicsit hagyta hűlni, majd lehúzta az aljukról a sütőpapírt még langyosan.

Arra a kérdésre, hogy mikor varázsolja ezt a tortát az asztalra, nem kellett sokat gondolkodnia Andreának: mindig. Szapáry hagyományőrző napokra, születésnapra, osztálykiránduló gyerekeknek, karácsonyra: nincs olyan alkalom, amikor nem szívesen fogadnák a gyomrukat szerető és édesszájú vendégek. Elárulta, volt már olyan, hogy egymás után 14 tortát sütött egy rendezvényre, ez volt eddig a rekordja.

- Az egyik falunkbeli kifejezetten nem szereti a tortákat, de ennek az édességnek még ő sem tud ellenállni és ezzel mindenki így van - tudtuk meg Andreától.

A krémhez a pudingokat, a lisztet, a kávét és a tejet összekeverte egy lábosban és feltette a tűzre, pár perc múlva, amikor már kezdett sűrűsödni, levette onnan és hogy gyorsabban hűljön, a mosogató tálcában levő hideg vízben kevergette.

- Nagyon fontos, hogy teljesen kihűljön a krém, különben nem lesz szép sima, ezért mindig szánjuk erre több időt. Ha szükséges, akár a tésztalapok előtt is nekiállhatunk a főzésnek.

- A margarint kikeverjük a porcukorral, a kihűlt krémhez adjuk, majd összedolgozzuk az egészet. Világos, karamellszínű elegyet kapunk. A lapokat elkezdjük megkenni, nagyjából két evőkanálnyi krémet rakunk egyre. Amikor a tetejéhez ért Andrea, szépen elsimította a legfelső lapon és a széleken is a krémet. A díszítéshez is hagyjunk még a tálban.

Villával ellentétes irányban mintát húzok az oldalára, a tetejére pedig apró habcsókokat nyomok a maradék krémből.

A díszítéshez bármely tortaformázó eszközt használhatjuk, de szakácsunk esküszik a régi, jó fémes változatra. Persze akár papírból készített alkalmi habzsák is megállhatja a helyét. A díszítés utolsó lépéseként koncentrikus körökben egy kanál nyelével kikaparta a krém egy részét a torta tetejéről, majd annak helyére a gyümölcs rostos részeitől mentes baracklekvárt helyezett. Az így elkészült torta nemcsak a gyomornak, de a szemünknek is tetszik.