Egyik alkalmi szakácsunk, Andróczi Istvánné az elkészült mazanicával. Soha nem késő kipróbálni, mondta, s mi is tanúsíthatjuk: az édesség olcsósága ellenére is finom

Molnári - Ezúttal a Mura menti horvátság hagyományos süteményét, a mazanicát ismerhetik meg olvasóink. A szegények rétese a legjobb választás, ha olcsó és könnyen elkészíthető édességre vágyunk.

A sütés fortélyaiba három asszony: Andróczi Istvánné, Száraz Jánosné és Tislér Györgyné avatott be minket a közelmúltban Molnáriban megrendezett Mazanica Fesztiválon. A klasszikus mazanica - mint ahogy arra a Mura térségében dívó szegények rétese-elnevezésből következtetni lehet - hagyományos formájában töltelék nélküli göngyölt rétestészta. Készül azonban egy másik változatban is, kelt tésztából - de menjünk sorjában!

- Mi még édesanyáinktól tanultuk a mazanica receptjét - árulta el Tislér Györgyné. - Ez a Mura mentén élő horvátság hagyományos édessége, melynek legnagyobb értéke az, hogy olcsó. Régen, ha az emberek egy kis finomságra vágytak, de nem volt pénzük, mazanica került az asztalra.

- Ma viszont már inkább csak jeles alkalmakkor készítik el a családok idősebb tagjai, általában a nagymamák, dédik - vette át a szót Száraz Jánosné, miközben kiporciózta a hozzávalókat. Harmadik társuk, Andróczi Istvánné nevetve jegyezte meg, valóban, ő is az édesanyjától sajátította el a mazanica készítésének fogásait - igaz, már nyugdíjasként. Ez is jelzi a tendenciát, amire az előbb Szárazné utalt: sajnos, a fiatalok körében már nem divat a régiek desszertje. Pedig... Azért tessék, lehet próbálkozni!

Ha a hagyományos módon szeretnénk megsütni süteményünket, vegyünk fél kiló lisztet, tojást, zsírt. A lisztet tegyük egy tálba, morzsoljuk össze egy evőkanálnyi zsírral, üssünk bele egy tojást, szórjuk bele a sót, s mindezt langyos vízzel keverjük össze. Az így kapott tésztát jól gyúrjuk át. Ha szükséges, adhatunk hozzá még vizet vagy lisztet, a lényeg, hogy kellően kidolgozott tésztánk legyen. Készítsünk belőle két cipót, s pihentessük nagyjából fél óráig.

Andróczi Istvánné jelezte: - csak eztán következhet a nyújtás - ehhez terítsünk az asztalra egy belisztezett terítőt. Ha mindent jól csináltunk, akkor a tésztát egészen a sarkokig, hajszálvékonyra ki tudjuk húzni (feltéve persze, hogy nem 12 személyes asztalról van szó...). Asszonyaink ebben láthatóan nagyon profik, mert még a terítő is látszott a tésztán keresztül. Eztán locsoljuk-szórjuk rá a tölteléket, ki mit szeret: cukrot, tojással összekevert tejfölt, mákot, cseresznyét, mazsolát, kakaót. Ha valaki inkább a sós ízeket kedveli, használhat kockázott zsírszalonnát, olajban megpirított káposztát, reszelt sajtot is.

- Ezt követően ujjnyi-két ujjnyi vastagra tekerjük fel a töltelékkel megszórt tésztát, s tegyük zsírral kikent sütőedénybe. Ha autentikusak akarunk lenni, akkor kör keresztmetszetű agyagtálba, de ha ilyen nincs, megteszi a fém tepsi is. A lényeg, hogy a mazanica csiga alakot vegyen fel. Fél óra alatt készre sül - magyarázta Andrócziné.

Mint kiderült: tehetség kell hozzá, hogy elrontsa valaki a mazanicát. Amúgy, ha valamit mégsem csináltunk jól, leginkább a tészta nyújtásánál derülhet ki, mert könnyen szakad. Nagy baj azonban ekkor sincs: összecsomagoljuk, s gyúrjuk újra, meg persze, korrigáljuk az összetevők (a liszt és a víz) mennyiségét.

A kelt mazanica készítésének menete megegyezik az előbbiekkel, azzal a különbséggel, hogy a víz helyett fél liternyi langyos, cukrozott (egy evőkanállal mehet bele) tejet használunk, amiben egy élesztőt megfuttatunk. A gyúrás után kinyújtott tésztára rászórjuk a tölteléket, felcsavarjuk, tepsiben fél órát kelesztjük, a tetejét megkenjük tojással és már mehet is a sütőbe.

Dobar tek! Azaz: Jó étvágyat!